Cézanne tájképfestészetének lényegi eleme volt a síkokkal való játék, a távoli és közeli összevegyítése úgy, hogy mégis megmaradjon egy sajátos térbeli érzet. A kiállítást befogadó klasszikus arányú térre ezt az elemet, a bizonytalan helyzetérzékelést vetítettük ki az installáció pozicionálásával, a döntött síkok alkalmazásával.